Néha elfárad a szív,
Megpihen,
Megveti ágyát
Egy borongós
És távol eső szigeten,
Hol mosoly fakad
A könnyből,
Nevetés árad
Minden apró helyről.
Szívdobbanás!
Ez kell ide,
Semmi más.
Egy új dal,
Egy mosolyt csaló,
Egy végletekig tartó,
S megtévesztésig hasonló
Láz,
Egy izomrándulás.
Egy tartós önkínzás,
Egy lélek,
Mit megsebeztek,
Évek,
S tizedek,
Mit százezrek tudnak,
S sejtenek
Egynek,
Egy kiszámíthatatlan rengetegnek.
Késő,
Hogy úgy mondjam,
Késő,
Hogy szóljak!
Már megpihent,
S elfelejtett mindent.
Minden álmot,
Minden életteli valóságot.
S vár,
Elhagyva,
Elhagyatva áll,
Mintha nem lenne kár,
S nem érné semmi,
Csupán a dermesztő
És örök homály.
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
