Kis terek,
Amolyan játékra,
Vagy talán szundításra
Való irreleváns helyek.
Történetek,
Elfeledett,
Rég feledésbe merült,
Sérelmek és szerelmek.
Ósdi, vak ablakokkal,
Igénytelen, molyos kárpitokkal,
Olykor meglepő,
Szertelen, eleven őrökkel,
A rend teremtőivel
Száguld az ócska.
Inkább cammog,
Vánszorog, ha tudna,
Ha minden történetet,
Szaftos élményeket,
Nem kívülről fújna.
De régi már az ócska.
Elmejavítóval,
S változó kedélyállapottal jár,
Szép kis adomány!
Kinn sötét,
Benn komor,
Itt mégis az egyensúly,
A vágányokon,
A tömény súly honol!
Vonat...
2012.10.28. 22:31
Címkék: vers
Szólj hozzá!
Olvasztótégely
2012.10.03. 21:20
Folyékony sötétség…
Elvész,
Egy apró ködben,
Egy tömény libabőrben.
Lassan dalol,
Holmi frászról,
Elfeledett múltról.
Hallod,
Érzed, sőt látod,
Átéled,
S saját tükörképed,
Sápadt, holtig unszolt lelked
Süvít el előtted.
Egy csilingelő villamos,
Fáradtan cammogott,
Arrébb lökve minden gondolatod.
Emberek hada,
Százezrek hangja,
Zúg, morog,
A város,
Egy újabb kiábrándító villamos.
Meg nem áll a forgatag,
Soha
Meg nem torpan,
Úgy, mint mi magunk,
Le nem robban.
Óhaj volna,
Ha eltűnne minden ócska.
S ha a világ, a város,
És minden tolvaj villamos,
Nem olvasztótégely
Egy apró foltja volna.