K. B. Zoltán irományai

Káli Zoltán vagyok. Egy álmodozó író, kinek fontos, hogy az érzéseit "papírra" vesse. Te csak a rosszról tudsz írni! - Csengenek a szavak a fülemben. A boldog percek idilli hangulata nekem unalmas és akkor inkább élvezem a pihentető és csodás boldogság minden percét. A szomorúságban, a dühben, a csalódásban annyi érzés van, annyi vad sor kerekedhet ki belőlük, hogy muszáj leírni. Sajnálom, ha a verseim nagy többsége lehangoló, de ez az írói stílusom... :) Jó olvasást! :)

Címkék

Friss topikok

  • Z0lEE: Köszönöm szépen!:) (2012.04.13. 20:58) Fogadás
  • Z0lEE: Köszönöm! :-) (2012.01.15. 00:18) Pánik
  • Z0lEE: Köszönöm!:) (2011.12.14. 18:44) Gyilkosság
  • Z0lEE: @kéznyomok: Köszönöm szépen, igyekszem:) Mindenképpen! :) Szia! Zolee (2011.11.19. 20:13) Tűnődöm...
  • Z0lEE: @Gigi14: Egy írónak soha sincs korán vagy későn. Ne haragudj, de szeretném cáfolni a plágiummal ka... (2011.08.17. 11:01) A sípszó utáni üzenet

Naptár

2013
<<  >>
jan feb már ápr
máj jún júl aug
sze okt nov dec

Oltár

Z0lEE 2013.10.17. 18:49

Mi változott?
Mi változtatott
Vagy formált
Kinek vagy éppen
Minek állítunk oltárt?
Egy mesebeli rom-várat?
Célt, tervet, törekvéseket,
Hazugságokat és álmokat?
Életet egy életért
Egy tervet feladni
Egy másik talán jobb célért.
Álmokat szakítani szét,
Várakat rombolni,
Egy nyugalmas,
Gondtalan percért.
Küzdelem,
Felejthetetlen elem,
Egy elmebajos tetem.
Hisz halott,
A születéssel együtt
Elhagyott.
S vár,
Hátha újra önmagára talál,
S feltámad.
Halottaiból újra
Mézes-mázas álmokat gyárthat,
S segíthet,
Míg egy életet újra
S visszavonhatatlanul
Félbe nem téphet.
Tüzet gyújt belül,
Mely pusztít,
Mi végleg leépít.
Napok,
Hónapok,
Évek.
Néha semmissé lesznek,
(Azt hiszem, félek.)

Címkék: vers

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása