Rád találtam, kire eddig annyit vártam,
Mégis fáj, szenved a szívem,
Mert nem vagy itt most velem.
Mit ér a szerelem, ha csak szüntelen vágyódás
Mely minden pillanatban csak megsebez?
Mit ér szerelem, ha kétségek közt ébredek,
Egy édes álom után?
Van egy pár, az egyetlen, kiért élsz,
Feladod élted, hogy boldog legyen,
S közben szárnyal a szív, mámorít a mosoly,
A nevetés, a csók minden egyes ölelés.
Igen ez a végtelen, az örök szerelem.
Néha kételkedem, mert fáj,
Hisz megváltozik minden, s a változás nagy súllyal jár.
De most hallom hangod, és megtenném;
Életem összekötném örökre csak Veled,
Mindig Melletted ébrednék,
S néznénk Együtt a naplementét, élveznénk a táncot,
Minden utolsó kis lángot megosztanék Veled,
Mert csak Téged szeretlek!