Maga a boldogság voltál képzeletemben,
A tökéletes nap az életemben.
Eljött, felkelt a Nap, beragyogta szobámat
Ma reggel, talán fényesebben, mint máskor.
Megérintett lágyan, felköszöntött,
Simogatott pillantásával.
Elmosolyodtam, élveztem a percet,
De valóság, a kegyetlen valóság,
Benyomult gondolataim tengerébe,
Mint egy hernyó, mi belemászik
Az érett gyümölcs belsejébe.
Rádöbbentem, hogy az életem nem,
Kicsit sem az képzeletem hasonmása,
Rájöttem, hogy egy kegyetlen játszma.
Én nem tervezek előre, feladom álmaim,
Küzdjön, kinek akad ereje, küzdjön,
Kinek még van hozzá türelme.
Feladom a szerelmet, feladom az életet.
Boldog?! Nem talán csak születésem napja ez,
Emlékembe vésem, ez már biztos,
Ez a nap, hol feladtam minden küzdelmet.
