K. B. Zoltán irományai

Eltörött egy patinás darab,
Eltörött, Te akartad?
Gondos kezek csiszolta bizsu
Na most akkor mi a szitu?
Nekem ez tökéletes darab…
Tökéletes, mert Te adtad!
Mégis letéped ujjammal együtt,
Letéped szívemmel,
Szerelmemmel…
Minden apró rezdüléssel!
Nincs időnk, ezt is elvetted,
Kerested, mégsem érdekelted!
Egy hónap s Rád találna,
Téged újra örökbe fogadna!
Fél esztendő, nem veszendő idő,
Egy apró szelet, mi kelendő.
Neked más kell, nem holmi játék, s mese,
Elfeledett emlék maradok már örökre!
Emlékszel egykoron boldog voltam Veled,
Boldog úgy, amilyenné én tettelek,
Én Téged oda elvezettelek.
S most „Szilánkos a Mennyország”
Egy tömény zűrzavar,
Apró mesénknek vége?!
Hát ennyit érdemel egy Tündérmese?
Mi lenne ha Hamupipő megrettenne,
S fejvesztve menekülne?
S Pán Péter elfelejtené Sohaországot
A megannyi varázslatot?
Happy End… Erre vágyom.
S titkon Te is, akár velem,
De kérdem én;
Miért nem adsz elég időt,
Hogy a mese újra teljes legyen,
S a végén boldog legyél velem?

Halihó! Nem írok most semmi megjegyzést, a vers mindent elárul... :(

Preparált a testem,
Eladtam én Pesten,
Egy aprócska dobozban
Lakozom, s lapozom,
Akárhogy akarom,
Hogy imádj, hogy szeress,
S velem egy életre,
Romantikába ess!
Te bunkó,
Elkergetsz, futnék,
Ha tudnék…
De nem tudok,
Fennakadok a drótban,
A szöges aurádban.
Holmi szolga, létezem,
Téged éltetlek, Kedvesem.
Te mégsem szeretsz,
Csak nevetsz,
Könnycseppet követelsz,
Gyötrelmet szögelsz…
Itt az idő szolga, s ura!
Találjunk, hát egymásra újra!
Preparált a testem…
Mit eladtam én Pesten,
Vegyél meg, legyek rabszolga…
Egy teljes életre ingyen a Tiéd volna,
Ha eljutna az agyadig…
Szeretlek… De csak egy darabig!

Kell a neved,
Az érintésed!
Nélküle eltűnik a vezeték
S a kereszt.
Elveszik az értelem,
Elveszett egy szerelem.
Dúdold újra teljesen,
K. B Zoltán a nevem!
Édesem, ki elhagytál,
S minden nap álmodoztál,
Most is álmodsz,
Kéklő hegyeket,
Aranyló kelyheket,
S talán eszedbe jutok én,
Kinek egy B voltál a nevén.
Eszedbe jut az érzelem,
A rezdülés,
Kis szédülés a Holddal,
A fénylő csillagokkal,
Miket most látok,
A mélységgel álmodozok.
Én, kinek nevéből hiányzik,
Egy betű…
Egy teljes értelmet nyerő
Apró fonéma,
A lelkembe írva…
Egy teljes egész életet alkotva.
Kell, hogy felelj,
Hogy engedj,
Hogy láss újra…
Láss legalább egy pillanatra!
Nevem K. B. Zoltán…
Egy mihaszna álombeli talány.
Nem több, jelenleg,
Egy irreális egyveleg,
Mi forr lombikokban,
S nem a Te agyadban!