Feledve,
S mára már temetve
Feledek,
Ha kell temetek
Magamban egy múltat,
Egy tömény cukormázat,
Mit végül belepett a penész.
Belepte,
Mára már elenyész
Egy érzés,
Elveszett,
Véget ért
A nagy szemfényvesztés.
Néha jó az emlékezés,
Simogat egy piciny érzés,
De itt vagy,
Eljöttél,
Mint egy tökéletes ajándék,
Megleptél.
Hisz eddig bolyongtam,
Hosszú szerpentin szélén
Néha néha stoppoltam,
A magánnyal bandukoltam.
Elhagyatott vidéken
Száműzött,
Számkivetett voltam.
Egy mozgó váz
És pislákoló lélek
Kinek percei voltak,
Hogy végleg elhagyja
Az éltető méreg.
Tíz...
Kilenc...
Nyolc...
S a szerpentin oda,
Beteljesült
Egy számkivetett sorsa.
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
