Elfogott egy különös érzés, átakarom élni, részese akarok lenni minden mozzanatnak, ami itt történik. Egy pillanatig sem haboztam, szinte ösztönösen rohantam végig a labirintusnak tűnő épületen és ott álltam az ajtó előtt, ami elválasztott az áhított ismeretlentől. Kinyitottam hát, lélegzetvisszafojtva léptem ki egy hatalmas térre.
De vajon mi történt? Hová tűntek a házak a szobrok és a piramisok?
Minden szerte foszlott; az aranyló homok már csak kopár föld, a fáraók nyughelyei már a képzeleteimben léteznek tovább,s a Nílus csörgedező patak csupán. Soha nem éreztem magam ennyire meggyötörve, mintha minden álmomat elfújta volna a szél.
Úgy érzem a tökétetes helyet soha nem lelem már...
A tökéletes hely...(2)
2010.01.19. 21:19
Címkék: hely tökéletes gondolatok
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.