Tétek,
Holmi zavaros
Ellentétek.
Kötelékek,
Feleslegesnek tűnő,
Múló érzések.
Hívsz,
Süket vagyok,
Néma, s félszeg.
Majd én hívlak,
Én akarlak,
Úgy, mint Te egykoron,
Fordítottunk
Egy nagyot a harcunkon.
S Te lettél süket,
Majd én ismét néma…
Elfeledte mindenki,
A tét,
Maga a lét,
Mely igazából,
Az örök,
Megfejthetetlen ellentét.
A föld s az ég,
Mely egybeér,
A levegő s víz,
Mely összeér.
Két tét,
Két ellentét,
Két véglet,
S egy közös történet.
Egy szakasz,
Mely azonos,
Egy valós pont.
Vak világ,
Vak, süket valóság.
Halott tétek,
Megmérgezett ellentétek
Játszmája az élet,
Mely az enyészeté lett.
S végleg ellentétek lettek
A tétek,
Az élő ellen-létek.
Ellentétek
2013.07.05. 09:53
Címkék: vers
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://z0lee.blog.hu/api/trackback/id/tr245392055
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.