Játszik, könnyedén játszik velem ez a Világ,
Mint élettelen rongybabát úgy rángat engem,
Én tűröm, s nem teszek ellene semmit sem.
Mit tehetnék, tudom ez így nem boldogság.
Álmaimban mindig a magam ura vagyok,
Letéptem régen már a drótokat,
Mik úgy bezártak, mint egy árva madarat.
Most repülök már,s egy könnycseppet sem hagyok.
Hogyan tudnám úgy elérni álmaim,
Mikor még mindig rongybaba vagyok,
És csak álmaimban szabadulhatok?!
Így tudom, lehetetlen elérni vágyaim.
Tudom, egyszer még elérkezik az idő,
Minden erőm összeszedve, kiszabadulok.
S végre bátran, mint egy madár, szárnyalhatok.
De vajon tudhatom, mit hoz a jövő?
