K. B. Zoltán irományai

Káli Zoltán vagyok. Egy álmodozó író, kinek fontos, hogy az érzéseit "papírra" vesse. Te csak a rosszról tudsz írni! - Csengenek a szavak a fülemben. A boldog percek idilli hangulata nekem unalmas és akkor inkább élvezem a pihentető és csodás boldogság minden percét. A szomorúságban, a dühben, a csalódásban annyi érzés van, annyi vad sor kerekedhet ki belőlük, hogy muszáj leírni. Sajnálom, ha a verseim nagy többsége lehangoló, de ez az írói stílusom... :) Jó olvasást! :)

Címkék

Friss topikok

  • Z0lEE: Köszönöm szépen!:) (2012.04.13. 20:58) Fogadás
  • Z0lEE: Köszönöm! :-) (2012.01.15. 00:18) Pánik
  • Z0lEE: Köszönöm!:) (2011.12.14. 18:44) Gyilkosság
  • Z0lEE: @kéznyomok: Köszönöm szépen, igyekszem:) Mindenképpen! :) Szia! Zolee (2011.11.19. 20:13) Tűnődöm...
  • Z0lEE: @Gigi14: Egy írónak soha sincs korán vagy későn. Ne haragudj, de szeretném cáfolni a plágiummal ka... (2011.08.17. 11:01) A sípszó utáni üzenet

Naptár

június 2010
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív > >> 
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30

Győzelem

Z0lEE 2010.06.16. 19:39

Gratulálok, megtetted,
Legyőzted ellenfeled, Te nyertél,
Most tiéd a diadal, az ismertség,
A fény, a csillogás, de vajon én?
Legyőztél, reménytelen csata,
Nagy dicsőség, megkaptad,
Mit szíved, minden porcikád akart;
A porba, a magányba taszítottál,
S még várnál? Mondd mit tegyek?
Erőm nincs, semmit nem teszek.
Csak várok, egyedül gubbasztok,
Mint  bábjában a hernyó,
Hogy pillangó legyen, raboskodok.
De ha szabadulok, Te lekötöd szárnyam,
S elásod vágyam egy gödör mélyére,
Így ennek soha nem lesz vége,
Csak ha végleg feladom.
Segíts, miként tegyem, hogy vessek véget?
Elveszett életem, nincs egy árva reményem.
Bocsájts meg nagy világ, ki óvtál,
S most csalódtál, de várj,
Óh, mégse, tűnj el, hagyj,
Így lesz a legjobb, már végleg végem van.

 

Címkék: vers

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása