Félek.
Magától a félelem zsarnok képéttől,
Az üresség teljességétől.
Elragad a sötétség, nincs fény többé.
Látom álmaim foszlányait viszi a szél,
Repíti tova, ez már mások áhított,
Hőn vágyott kívánsága.
Egyedül leszek én Veled,
Te leszel a Szerelem, a fekete lángja életemnek.
A mostanit eloltod, feledteted,
Egy álom volt, s most már másé,
Te leszel a társa elhervadt életemnek,
Te leszel őre börtönömnek.
Ez lesz ez életem az álmaim nélkül,
Ez vár rám, ha mind beteljesületlen marad,
S a Félelem így magával ragad.
Félek.
2010.09.13. 20:20
Címkék: vers
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://z0lee.blog.hu/api/trackback/id/tr942293813
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.