Érzéseim tompák, elvesztek,
Mintha, soha nem lettek volna,
Sosem segítettek volna. Teljes
A hiány. Halkan, magamba roskadva
Lapozok a mindennapok szürke
Lapjai közt. Élvezném én az életet,
De nem lehet, egyedül nem létezhetek.
Elragad a vágy, a teljes ragaszkodás,
Eddig csak a mának éltem, eddig titkon reméltem,
Most elvesztem bennünk, elvesztem
Titkolni a vágyat, jöjj és légy velem,
Legyél itt mellettem, különben
Felemészt a teljes kilátástalanság,
Beolvadok a szürke a lapok közé,
S nem leszek más csak egy emlék
Egy régi emlékkép.
Régi emlékkép
2010.10.02. 11:27
Címkék: vers
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://z0lee.blog.hu/api/trackback/id/tr632339046
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.