Folyékony sötétség…
Elvész,
Egy apró ködben,
Egy tömény libabőrben.
Lassan dalol,
Holmi frászról,
Elfeledett múltról.
Hallod,
Érzed, sőt látod,
Átéled,
S saját tükörképed,
Sápadt, holtig unszolt lelked
Süvít el előtted.
Egy csilingelő villamos,
Fáradtan cammogott,
Arrébb lökve minden gondolatod.
Emberek hada,
Százezrek hangja,
Zúg, morog,
A város,
Egy újabb kiábrándító villamos.
Meg nem áll a forgatag,
Soha
Meg nem torpan,
Úgy, mint mi magunk,
Le nem robban.
Óhaj volna,
Ha eltűnne minden ócska.
S ha a világ, a város,
És minden tolvaj villamos,
Nem olvasztótégely
Egy apró foltja volna.
Olvasztótégely
2012.10.03. 21:20
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://z0lee.blog.hu/api/trackback/id/tr154818712
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.