K. B. Zoltán irományai

Káli Zoltán vagyok. Egy álmodozó író, kinek fontos, hogy az érzéseit "papírra" vesse. Te csak a rosszról tudsz írni! - Csengenek a szavak a fülemben. A boldog percek idilli hangulata nekem unalmas és akkor inkább élvezem a pihentető és csodás boldogság minden percét. A szomorúságban, a dühben, a csalódásban annyi érzés van, annyi vad sor kerekedhet ki belőlük, hogy muszáj leírni. Sajnálom, ha a verseim nagy többsége lehangoló, de ez az írói stílusom... :) Jó olvasást! :)

Címkék

Friss topikok

  • Z0lEE: Köszönöm szépen!:) (2012.04.13. 20:58) Fogadás
  • Z0lEE: Köszönöm! :-) (2012.01.15. 00:18) Pánik
  • Z0lEE: Köszönöm!:) (2011.12.14. 18:44) Gyilkosság
  • Z0lEE: @kéznyomok: Köszönöm szépen, igyekszem:) Mindenképpen! :) Szia! Zolee (2011.11.19. 20:13) Tűnődöm...
  • Z0lEE: @Gigi14: Egy írónak soha sincs korán vagy későn. Ne haragudj, de szeretném cáfolni a plágiummal ka... (2011.08.17. 11:01) A sípszó utáni üzenet

Naptár

március 2011
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív > >> 
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

Rímek...

Z0lEE 2011.03.21. 21:03

Rímek,
Kikkel világot teremtek.
Szerencsétlen tévedések lennétek?
Hamis csalfa talányok,
Valótlan álmok.
Csoda kéne,
Nem rágalom
S böszme.
A kritika,
Mi normális,
Az vinne előbbre!
Élni csak élni,
Alkotni és szeretni,
Egyszerű,
Mégsem könnyű.
Élni és szeretni,
A szépet a szerelmet élvezni,
S a csodának örülni.
Gyertek velem,
Vad rímek, szerelem!
Lehetsz bárki,
Érhet akármi,
Keresd a csodát
Hidd el,
Magadban megleled!

Címkék: vers

Szólj hozzá!

Lepke

Z0lEE 2011.03.11. 21:21

Te csúszómászó féreg,
Dög, kit mindenki csak megvet!
Pillangó voltál, egy nagy tünemény,
De bábbá váltál újra,
S elveszett minden erény.
Az éjszakát járod,
Bűzös kocsmaszagod,
Cigis leheleted,
Fokozza undorod.
Te féreg, Te csúszómászó,
Senki sem segíthet,
Csak Te mentheted meg életed.
Válj bábbá újra,
Légy nappali lepke!

Címkék: vers

Szólj hozzá!

Álca

Z0lEE 2011.03.10. 19:36

Cirkuszi mutatvány, a nagy teremben emberek,
Elveszettek, kietlen tájon eveznek, sötétség;
A lámpában nincs szikra, az el
őadás kezdetét várja.
Kékl
ő messzeségben bohócok hada,
Eljátsszák a szerepet, élve vagy halva,
Mindig mosolyogva.
Porondon a hazugság, az álarc mindenki fején,
El
őadják, igen, minden a helyén.
Igaz gyermekkacaj, elvetemült feln
őtt moraj,
Szünetben ordibálás, s pop corn ropogtatás.
Színjáték, egy forintot sem ér,
Mi lenne, ha igazi lenne?
A bohóc sírna, úgy mulattatna,
A balett táncos a leveg
őben a félelmét mutatja,
Reális érzelmek, gondolatok s fóbiák,
Egyenesen elrettent
ő ostoba érzületek.
A világ egy nagy emelvény,
Hol a bohócokon a félsz, ezért minden rejtett
S mutogatják, mutatjuk a tökéletes képet.

Címkék: vers

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása