Cirkuszi mutatvány, a nagy teremben emberek,
Elveszettek, kietlen tájon eveznek, sötétség;
A lámpában nincs szikra, az előadás kezdetét várja.
Kéklő messzeségben bohócok hada,
Eljátsszák a szerepet, élve vagy halva,
Mindig mosolyogva.
Porondon a hazugság, az álarc mindenki fején,
Előadják, igen, minden a helyén.
Igaz gyermekkacaj, elvetemült felnőtt moraj,
Szünetben ordibálás, s pop corn ropogtatás.
Színjáték, egy forintot sem ér,
Mi lenne, ha igazi lenne?
A bohóc sírna, úgy mulattatna,
A balett táncos a levegőben a félelmét mutatja,
Reális érzelmek, gondolatok s fóbiák,
Egyenesen elrettentő ostoba érzületek.
A világ egy nagy emelvény,
Hol a bohócokon a félsz, ezért minden rejtett
S mutogatják, mutatjuk a tökéletes képet.
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
