Képeken láttalak,
Képeken feltűnt egy derengő alak.
Halálvágy Veled kergetődik,
Egy pillanatra elszegődik.
Két pillangó útra kell vele,
Hogy mindkettő utolsó lélegzetét vegye.
Mozdulatlan erkölcs, szilárd valóság,
Kecsegtető hazugság,
Mi uralja tested,
Mivel eléred, hogy mindenki tesped.
Mégis kell, magával ragad tekinteted,
Érzem, uralod az egész testemet.
Felelj, ha mersz, ne játszunk,
Csöpögő juharszirupszerű az álmunk.
Fénylő ruhád, most mocskos,
Belepte a kosz, s helyenként foltos.
Vonz a termeted, Te fagyos elme,
Vonz, akár kedvemet szegve.
Édes álom, hogy valóság légy,
Többet érez Tőled, egy undort keltő légy.
Kellesz, érzem, Nélküled veszek,
Holmi érző fadarab, sőt kő leszek,
A semmi közepén Veled elveszek,
Kő, mint Te, csak én érzek,
Szenvedek,
Sírok helyetted!
Birkacsorda, vagyis a sok turista,
Csak koreografál,
Megérteni egyik sem próbál.
Érezni a vágyat, a kínt,
Mi engem kiborít.
Én élem az életet,
Te várod, hogy az végre igaz legyen!
S megérintsen egy apró érzelem.
