Sablon,
Fakó karton,
Akadály,
Mondvacsinált,
Áttörhetetlen vár.
Börtön,
Az ég, a föld,
Börtön minden,
Mi testet ölt.
Rab egy igazi világban,
Szellemében,
S testi javában.
Bár szétnéz a pór,
A halott.
Szétnéz,
S csak keretet lát,
Itt és ott;
A sablon falain belül,
Átkos szürkeségén mozgott.
Bár dübörög az élet,
Mit elnyom,
Eltompít a lélek;
A szürke keret.
Nyomorog a sablon-fia,
Nincs mersze
Túlnőni,
Túllépni rajta.
Marad mindig
Sorsa martaléka.
Sablon...
2012.11.21. 22:11
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://z0lee.blog.hu/api/trackback/id/tr764919114
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.