Széles a skála,
Egy életre gyártva.
Fut a szalag,
A gép rohan,
Mind valós életre fogan.
Mégis szül egy álmot,
Egy szürreális,
Életidegen világot.
Test és szellem,
Ég és föld,
Eltúlzott formát ölt.
Jönnek - mennek a darabok,
Mindből csupán harapok,
Egy darabja,
Egy apró csavarja
Az egésznek,
A tucatnyi életidegen emberségnek.
Tömeggyártmány,
Kacat,
S mindnek szabad akaratot,
Érzelmeket adtak.
Téboly egy gyár!
Utópikus adomány
Egy ép darab,
Elképzelhetetlen pillanat
Pár azonos gondolat,
A közös akarat.
Hiba a rendszerben,
Hiba az egész
Túlmotorizált egyetemben!
Futószalag
2012.08.21. 20:56
Címkék: vers
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://z0lee.blog.hu/api/trackback/id/tr964724772
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.