Sablon,
Fakó karton,
Akadály,
Mondvacsinált,
Áttörhetetlen vár.
Börtön,
Az ég, a föld,
Börtön minden,
Mi testet ölt.
Rab egy igazi világban,
Szellemében,
S testi javában.
Bár szétnéz a pór,
A halott.
Szétnéz,
S csak keretet lát,
Itt és ott;
A sablon falain belül,
Átkos szürkeségén mozgott.
Bár dübörög az élet,
Mit elnyom,
Eltompít a lélek;
A szürke keret.
Nyomorog a sablon-fia,
Nincs mersze
Túlnőni,
Túllépni rajta.
Marad mindig
Sorsa martaléka.
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
