Mozdulna a tetszhalott,
Ha tudna,
Ha picit élettel telibb volna.
Tetszik neki a halál,
Vár,
Elpazarolt idő,
De eljő...
Leláncolt egy lélek,
Elveszett,
De emlékeiben újra éled.
Újra és újra,
Szabadulna,
Ha tudna,
Így élettel telibb volna.
Láncai az évek,
Fájdalmai semmisnek tűnnek.
Él legbelül,
Él minden nap egyedül.
Emlékei szépek,
Újraéli mindet.
Mégis mozdulna a tetszhalott,
Ha tudna,
Ha emlékeit rég engedte volna.
S csak vár,
Jön-e már a halál,
Így végre békére talál.
Eljárnak egy táncot,
Megvalósítanak egy igazi álmot.
Lassú zene,
Elvakult a sziporkázó elme.
S mozdulna a tetszhalott,
Ha tudna,
Ha egy kicsit is élettel telibb volna.
Üres újra egy szoba,
Mállik tovább lassan
Egy fekete tapéta,
Kiszabadult örökre rabja...
Tetszhalott
2012.07.17. 01:18
Címkék: vers
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://z0lee.blog.hu/api/trackback/id/tr454661306
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.