Nézem az órát,
Peregnek a percek,
S elmúlnak gyorsan
Az angyali tettek.Oly lassan jár-kel,
Ha az unalom űz,
S ha örömem lelem,
Szélsebesen elhúz.A mutatók szólnak,
Jön az álom már,
Elmerülök gyorsan,
A sötét éjszakán.Elfelejtem teljesen,
Nem törődök Vele,
Amíg körülvesz;
Az álom tengere.S ha újra felkelek,
Vár engem untalan,
S máris eltelt újra
Két röpke pillanat.Ő az, ki korán kel,
S legkésőbb fekszik,
Mégsem fárad el;
Tán nem is fog soha?!Akarjuk, vagy sem,
Létezik még ő,
A hatalmas, sebes,
Megállíthatatlan Idő.
Az Idő
2010.04.09. 18:44
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://z0lee.blog.hu/api/trackback/id/tr131907967
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.