Éktelen ricsaj,
Fülsüketítő zaj.
Mint egy háborgó tenger,
Egy tomboló ember,
Harc,
Végtelen kudarc...
Csak egy vonat halad tova,
Épp kivehető alakja.
Tele ablakkal,
Tele pislákoló arcokkal.
Fáradtak,
Páran el is aludtak.
Álmodnak holmi tengerről,
Hős emberekről,
Harcról,
Pedig a vonat csak egy hídon zakatol.
Alattuk csendes az ár,
Táncot alig-alig jár;
Álmos,
Tükörnek áll most.
S képe torzul mutatja a várost.
Fényárban úszik minden,
Meglepetés,
Ha egy apró folton nincsen,
S néhol búvóhelyeiken
Egy-egy pár fellibben...
Kellemetlen.
De eközben,
Zajos vonatunk
A pesti oldalon terem.
És egy újabb zakatoló vonat,
Egy újabb elragadó pillanat
Suhant el felettem.
Vonat
2012.07.05. 22:45
Címkék: vers
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://z0lee.blog.hu/api/trackback/id/tr94631882
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.