K. B. Zoltán irományai

Én nem erre a Világra születtem,
Kívülálló vagyok , de szeretem
Az élet apró örömeit;
A naplementét, a Hold fényét,
De győzz meg, hogy jó helyen vagyok,
S a jó úton járok.
Győzz meg engem, csak ennyit kérek,
Ez minden mit Tőled kívánok,
És hogy szeress, el ne engedj, s csak ölelj.
Az életem ugyanakkor teher a világra,
Teher a szeretteim boldogságára.
De győzz meg engem, hogy nem így van,
Győzz meg, hogy minden rendben van.
Szavad az örök értelem, fény az életben,
Csupa igaz bölcseletnek látszó ,
A csillagokkal táncoló kis csoda.
Mely több nekem, mint egy apró szócska,
Mely elhagyja ajkad, s ezzel formálsz,
Oly sok bátorító, oly sok kedves szavakat,
Mik annyiszor segíteni tudtak.
Győzz meg, hogy megéri küzdeni,
S megéri a rosszat feledni.
Így eljön majd az örök a végtelen ár,
Mi magával visz s magába zár,
És eljutok oda, hol a boldogság csak Rám
És csak Rád vár.