Kimerült a lélek,
Kimerült,
Mert lélegzek,
Élek és remélek.
(Túlhajszolt,
Kifacsart,
Túlidealizált valóság.)
Kimerültek az érzelmek,
Kimerültek,
Mert létezek,
Küzdök és remélek.
Szépek,
Túl szépek a képek,
Az álmok,
Miket látok,
Bár gyötrelmesek
Az ébredések.
S minden lélegzettel,
Minden kimondott szóval
Távolabb is kerülnek.
Kapzsi a vágy,
Túl sokat akar,
S én magam keveset.
Hisz többet se én
Se más nem tehet.
Kimerült a test,
Kimerült,
Mert rest,
Már fáradt,
Bár ez késő bánat.
Bűn lenne feledni,
Bűn lenne végleg
Elmenni,
De kimerült minden,
A lelkem, minden érzelmem,
A testem.
Kimerült minden,
Marad ő az egyetlen,
Mi fáradhatatlan,
A szívem.
Kimerült...
2013.10.02. 14:55
Címkék: vers
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://z0lee.blog.hu/api/trackback/id/tr125547644
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.