Apró mozgó foltok, most oly közel,
A fénylő csillagok a tó vízében
Táncolnak, s nézem, milyen élvezettel
Merülnek alá s fel, pillanatok műve,
Mint az Élet. Az apró fonalakból
Szőtt édes álmokkal teli Élet.
Sokan kérjük, de mikor kapjuk
A boldogság teli poharát, mi elmossa
A fájdalom kínzó maradékát.
Szerelem is kell, nem sok,
Csak egy életen át tartó, érzelmekre
Ható apró csalfa mese, melybe
Beleremeg az ember minden kicsiny része.
A képzelet, a lelki egész,
Mi mindent felemészt, s elenyésző
Foltokkal s pontokkal
Aprócska álombeli pillanatokban
Összeáll és egy életre szíven talál.
Ábrándos gondolatok
2010.05.27. 16:00
Címkék: vers
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://z0lee.blog.hu/api/trackback/id/tr852035771
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.