A Nap ismét alkonyodik,
Szürke felhők lomhán elborítják
A kék eget. Borús idő jár,
Tapossa a lehullott sárga leveleket.
Egy kopáncs kopogtat, hallom, ahogy,
Dobban vele a szívem, minden apró
Lüktetését érzem.
Kihalt a város, egy nesztelen betontömb
A világ apró pontján, valahol egészen messze,
Áhított vágyaimtól.
Most Veled lennék, ölelnélek, s elmondanám,
Ordítanám, hogy Szeretlek,
S Veled igazán boldog lehetek,
De visszatart a félelem, leselkedik rám.
Árnyákom, ha süt a Nap,
Bármikor, ha velem vagy.
Azt hittem már vége, elmúlt a szomorúság,
Elkergettem Őt. Most csalódottan nézem,
De szinte már élvezem a játékot,
Az Ősz beköszöntét, mi nemcsak körülöttem,
Hanem a szívemben is megjelent,
És elvette örökre ez életemet.
