Repültem gép szárnyán,
Mely sínen zakatolt.
Élveztem a kilátást,
A tömeg-vonzást.
Megismertem a csendet
A város szívében,
A hangos járművek környezetében.
Együtt dobbant a szívem,
A város lüktetésével,
Ütemre jártam együtt,
A lépéseivel.
Szürke hétköznapok,
Nekem színes filc-halmok,
Mellyel színeztem,
Mellyel önmagam lehettem.
Rabja lettem a fénynek,
Minden egyes csemetének,
Legyen fa vagy gyermek,
Budapest,
Te kezdete vagy
Egy életre szóló tervnek!
