Körbe-körbe,
Majd szünet...
Mely ütemet,
Megszakítja,
Felváltja,
Egy másodpercnyi
Lélegzet.
Körbe-körbe
Untalan.
Körbe,
Végletekig hajszolva,
Majd folytatva
A sírba.
Körbe-körbe
Haladunk,
Hajszoljuk
Vas és acél
Kovácsolta
Álmunk,
És életünk
Körbe-körbe jár,
Mint egy megállíthatatlan
Átkos adomány,
Miért mindent feladni,
Nem kár.
Csupán magával ránt
Egy nagy ár,
Egy kerék,
Mely csak
Körbe-körbe jár…
Körbe-körbe
2013.07.23. 06:15
Címkék: vers
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://z0lee.blog.hu/api/trackback/id/tr155419624
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.