Megtöri az első sugár a nagy éji sötétséget,
Elnyomja a bánatos szürkeséget.
Újjá szület a világ, s Vele mozdulok én is,
Véget vetek álmaimnak, utat engedve a valóságnak.
Engedj Álom, szabaduljak Tőled, elég volt Belőled,
Engedj, az élet szép, Te csak délibábként lebegsz,
Csodával, tökéletes pillanatokkal kecsegtetsz.
Meghasad, kettétörik, felszakad a burok,
Előtör minden vad emlék, elönt, eláraszt,
Magával ragad megannyi valós kép.
Süvítő szél, édes virágillat, fejfájós pillanat,
Nyitva az ablak – nyitva egy egész világ.
Ez az igazi valóság!