Édes az élet.
Édes a vágy, mi hajt,
Ha forr a vér,
Mi tart, ha bőröd nem elég.
Engedj el, hajts engem!
Belsőm ég, belülről emészt,
Ennyi érzelgés, annyi balga csöpögés.
Állj! Nem kell nekem, ki vagyok én?
Ki volnék az életében, igen az övében,
Vagy ki a tiédben? Válaszolj!
Egy valaki a nagy tömegben,
Ez vagyok, ezt érdemlem.
Aggodalmas emlék már semmi más,
Aggodalom mely mélyre ás,
Oly messze a szívembe,
Honnan ki nem szökik soha,
Rab marad egy örök életre.
Egy apró szó, egy törődő pillantás,
Semmi más.
Semmi, hagyj, engem Te ne gyalázz!
Éltem, Szerettem. Most vége.
Eltemettek, mert feledtek,
Síromon a virág-halom,
Rajta: A Senki Embere.
