Tombol az agressziò,
Tombolò szürreáciò.
Egy füstös perc,
Mi tart,
Mi hajt ha nincs több mersz.
Kábulat, kell a gyilkos áldozat,
Kell, hogy ne érjen sokkolò pillanat.
Adom a bòdulatban a szépet,
Színjàtékot, a megnyerő szerepet.
Forrongok belül,
Szinte elégek, évek kellenének
Mire lehűl a vulkán,
S szunnyadò hamu lesz csupán.
Nekem egy percem van,
Neked évek kellenek,
Mire rájössz kid is van,
Ki is kell Neked.
Olvadj fel, mondd az igazat,
Èbredj, ez nem nagy feladat!
Ha elmegyek, Te visszatérsz hozzám?
Könyörögsz majd,
Hogy ne engedjelek el ezután?
Ha elmegyek, nem találsz rám,
Egyedül leszek,
Csak egy valaki vár majd; a Halál.
Megdöglök belül, elveszek,
Bár kívülről ùjjászületek.
Feltàmadok a hamvakbòl
Ùj életet alkotok magambòl.
Nem leszek az, aki voltam,
Eltaszítom számodra már szinte
Tùl tökéletes mivoltam.
Majd felhívlak, majd èn megtalállak
Hogy megmutassam, nem vagyok jobb Nálad.
Hittem Benned, hittem de elfolyt a tinta,
Mi közös történetünket írta.
Elfolyt, s soha nem tér vissza.
