Kecses Balerina!
Letépem cipődet,
Elnyűtte már azt az élet…
A mocsok mind ellepte,
Szabadulj hát Tőle!
Benned marad annyi emlék,
Most mégis kukára Vele,
Egy szemét csupán,
Elkopott csillogó külleme.
Letépem hát Rólad, Balerina,
Letépem én,
Hidd el nem marad nyoma!
Szíved új cipőért dobog,
Tudom jól,
Ez már szemét dolog,
Mint e cipő itt a kezemben,
Elégetem inkább,
Ne maradjon nyoma se'!
Küzdj hát az új álmodért,
Küzdj,
Nehogy megtalálja más,
Itt nincs csak egyetlen dobás.
Mezítláb kell járnod, meztelen,
Táncolni így lehetetlen!
Kéne már a régi,
A megunt darab…
Kéne, mert az újnak
Más gazdája akadt.
Sok cipő van,
Neked most újra egy a kedves,
Egy,
Melyet már a tűz lángja nyeldes…
Balerina
2011.08.14. 13:34
Címkék: vers
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://z0lee.blog.hu/api/trackback/id/tr693152468
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.