Megszólalt egy hang...
Egy alak, egy gondolat.
Foszlány,
Mi nem a régi már.
Kettévált,
Automata,
Egy kicsiny darabja
Egy múltnak,
Egy szép gondolatnak.
Lecserélték,
Fecsérelték gondos kezek
Apró munkáját,
Elregélték,
Felégették nagyszerű,
Magasztos,
Mára mihaszna voltát.
Egy harang,
Egy öntött mestermű,
Egy szörnyű téboly,
S nincs többé.
Előzi a tett a munkát,
A becses agytornát.
Te cselekszel,
Ő cselekszik,
Majd mélázik búsan,
Konokul a múltban.
Készen leszünk,
Készen vagyunk,
S voltunk...
Kik tudtunk.
Most magunk után hagyjunk
A szemetet,
A tetemet,
Egy álmot,
S sárral dobáljuk,
Ki ártott,
Mégis segített,
S felcserélte
A gondolatot és a tettet!
