Kis terek,
Amolyan játékra,
Vagy talán szundításra
Való irreleváns helyek.
Történetek,
Elfeledett,
Rég feledésbe merült,
Sérelmek és szerelmek.
Ósdi, vak ablakokkal,
Igénytelen, molyos kárpitokkal,
Olykor meglepő,
Szertelen, eleven őrökkel,
A rend teremtőivel
Száguld az ócska.
Inkább cammog,
Vánszorog, ha tudna,
Ha minden történetet,
Szaftos élményeket,
Nem kívülről fújna.
De régi már az ócska.
Elmejavítóval,
S változó kedélyállapottal jár,
Szép kis adomány!
Kinn sötét,
Benn komor,
Itt mégis az egyensúly,
A vágányokon,
A tömény súly honol!
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
