Folyékony sötétség…
Elvész,
Egy apró ködben,
Egy tömény libabőrben.
Lassan dalol,
Holmi frászról,
Elfeledett múltról.
Hallod,
Érzed, sőt látod,
Átéled,
S saját tükörképed,
Sápadt, holtig unszolt lelked
Süvít el előtted.
Egy csilingelő villamos,
Fáradtan cammogott,
Arrébb lökve minden gondolatod.
Emberek hada,
Százezrek hangja,
Zúg, morog,
A város,
Egy újabb kiábrándító villamos.
Meg nem áll a forgatag,
Soha
Meg nem torpan,
Úgy, mint mi magunk,
Le nem robban.
Óhaj volna,
Ha eltűnne minden ócska.
S ha a világ, a város,
És minden tolvaj villamos,
Nem olvasztótégely
Egy apró foltja volna.
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
