Megannyi gondolat írányítja ujjamat. Szinte villámgyorsan jönnek az újabbnál újabb gondolatok.
Vajon miért tette ezt velem?
A legerősebben ez a kérsés ütött szöget a fejembe. Az emberek butaságán és tehetetlenségén mindig elszörnyedek. Egy mondhatni tökéletes barátságot felrúgni egy új szerelem reményében, ezzel együtt csalósást okozni annak akit szeretek?! Mindenki mondhat amit akar, én a barátságot fontosabbnak tartom a szerelemnél, de ha elborít az a bizonyos rózsaszín köd teljesen máshogy látod a Világot.
De tényleg csak erről van szó?
Szól az a bizonyos hang, ami sosem hagy nyugodni. Természetesen nem tudhatom a választ, csak reménykedem, hogy bekövetkezik egy csodás és várvavárt fordulat, ami után minden érthető és tiszta lesz...
Sajnálok minden egyes percet, amit Veled töltöttem ha Te minden áron a szerelmet választod a barátságunk helyett. Sokat, sőt rengeteget gondoltam Rád az elmúlt 2 hónapban, és még mindig nagyon szeretlek, de nem eléggé ahhoz,hogy megbocsájtsak Neked.