Kilépek az erkélyre, s elém tárul Egyiptom csodálatos látványa. Az aranyló homokból kimagasló épületek az ámulatba ejtenek. Részletesen szemügyre veszem őket, de nem tudok betelni a rengeteg ábrával és szoborral tarkított építménnyel. Minden olyan gyönyörű és tökéletes. Közelebb lépek a Nap melegével áthatott padlón az erkély széléhez, s a távolban megpillantom a régmúlt korok fáraóinak égbe törő piramisait, de egy még nincs készen, a munkások testi erejük legjavát adva görgetik a gigászi tömböket a megfelelő helyre. Még annyi munka van hátra, még annyi áldozat és fájdalom, de megéri küzdeni a célért. Szinte magaménak érzem a gyötrelem édes fájdalmát. Ó és a Nílus,- az Élet egyetlen forrása, nélküle csak kietlen sivatag lenne e táj -most csak szeliden hömpölyög a végzete felé. Olyan idegen e táj, mégis otthon érzem magam. Ez az, amire mindig is vágytam, a tökéletes hely.
