Elmém oly nyugtalan,
Mi csak zakatol untalan,
Oly sok gondolat és érzés,
Értelmetlen földöntúli kérdés.Nem felednék egy percet sem,
Mind alakítja kicsiny életem,
De lehetnék akármilyen,
Ha nincsen egy árva emlékem.Vannak jók és rosszak,
Mik mind formálni tudnak,
De vajon ha párat feledek,
Úgy valóban boldog lehetek?A teljesség kell nekem,
A végtelen áhított szerelem
Mely hiányzik és hibádzik,
S az életem sivár így.
Szeress engem kérlek Téged,
Remélem Te is így érzed,
Hogy nélküled egy perc örök,
S ebbe én beleőrülök.
Elmém oly nyugtalan...
2010.04.12. 15:29
Címkék: vers
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://z0lee.blog.hu/api/trackback/id/tr591914865
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.