Van nekem egy csoda ládikám,
Melyben a sok kincs és titok mind rám vár,
S kell hozzá a kulcs, az élet, a szeretet,
De elvesztettem én már mindet.
Nincs kulcsom, elhagytam én réges-rég,
Egy elhagyatott erdő közepén.
Az életemet már feladtam az sincs már.
A szeretet, így talán nyílhat a zár,
Mégsem nyílik, hiába próbálom,
Küzdök, de nem lelelem,
Félek, csak zokogok, hisz elszállt,
Elrepült az utolsó reményem.
Csoda, mi sosem létezett
2010.05.04. 19:48
Címkék: vers
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.