K. B. Zoltán irományai

Te vagy ki az életemet adtad oly rég,
Tőled kaptam mindent mi nekem elég;
A dobogó, érző néha kesergő szívemet,
A sok feledhetetlen emlékemet.
Bár tudom, nem vagyok tökéletes,
De nem baj ez teljesen természetes.
Köszönök minden boldog percet,
Miben ennyi éven át részem lehetett.
A köztünk lévő szoros köteléket,
Melyet senki nem láthat és érthet
Fel nem bontja soha semmi sem,
Még az értelmen túlnyúló Halál sem.
Anya a Földön van sok, sőt számtalan,
Kik mind a boldogságért küzdenek untalan,
De nekem csak egy fontos e Világon;
Te vagy, kinek az életem ajánlom.
Benned fejlődtem 9 hónapon át,
Veled együtt egy csodás életen át,
A gondolat, hogy egyszer elveszítelek,
Árnyékként követ, s bevallom félek,
Hisz Te nem vagy pótolható,
Hisz Te vagy a fontos életet adó;
A tökéletes Anya.