Apró mozgó foltok, most oly közel,
A fénylő csillagok a tó vízében
Táncolnak, s nézem, milyen élvezettel
Merülnek alá s fel, pillanatok műve,
Mint az Élet. Az apró fonalakból
Szőtt édes álmokkal teli Élet.
Sokan kérjük, de mikor kapjuk
A boldogság teli poharát, mi elmossa
A fájdalom kínzó maradékát.
Szerelem is kell, nem sok,
Csak egy életen át tartó, érzelmekre
Ható apró csalfa mese, melybe
Beleremeg az ember minden kicsiny része.
A képzelet, a lelki egész,
Mi mindent felemészt, s elenyésző
Foltokkal s pontokkal
Aprócska álombeli pillanatokban
Összeáll és egy életre szíven talál.
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
