Ülök, s csendesen nézem a Holdat,
A csillagokat, az égen.
Millió történet birtokában vannak,
S mindet magukban tartva élik életüket,
Évszázadokon át, most én is mesélek,
Elregélem szívem panaszát,
S várok, hátha válaszol egy-egy fénylő csoda,
Csak egy apró mihaszna szóra vágyom,
De nem kapok választ, a néma szó-temető tengere,
Most is csak hallgat, válaszra sem méltat.
Hűen tartja ígéretét, s én csak mesélek,
Szívem könnyű lesz egy pillanatra,
Elszáll a gond, fel magasba, de megtalál újra,
S elkezdem a mesémet újra, s rám figyel,
Az éjszaka, minden fénylő pontja.
Fénylő csodák
2010.08.11. 08:29
Címkék: vers
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://z0lee.blog.hu/api/trackback/id/tr162213923
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.