Hiteles szavaim, mint elcsigázott,
Túlnyúzott téli kesztyűk talán.
Felveszed, csak mert fázik a kezed.
Hasznát nem látod, csak egy apró tárgy.
Mégis véd a jeges széltől,
S csak akkor látod, mekkora kincsed volt egykor,
Mikor elhagytad, egy út szélére kidobtad.
Ilyen az élet, minden pillanata csoda.
A kesztyű lehet bármi más a világon,
Az értelmét csak akkor látod,
Ha egy út szélén, mint egy kidobott virágot-
Úgy találod!
Eszmefuttatás gyanánt
2010.09.06. 19:16
Címkék: vers
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://z0lee.blog.hu/api/trackback/id/tr852275831
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.