Megfagyott az égbolt, most hullnak darabjai;
Fehér lett minden, tiszta és oly makulátlan,
Nem létezik bűn s csalás a világon.
Ropog a hó a talp alatt, s elfed egy pillanat alatt,
Tisztulok én is, javulok, változok,
Most is csak Rád gondolok.
A pelyheket nézem, elvakít a fény, a csoda.
Karácsonyi égők az ablakokban, parázs a kandallókban.
Én egyedül, csak a hópelyhek vesznek körül,
Félek, hisz nem vagy velem,
Úgy hiányzol, szüntelen kereslek,
Csak egy pillanatra Veled legyek.
Esik a hó, járja a táncot, s élvezem.
Hideg az idő, ez kell Nekik, én didergek,
De el nem mozdulok, egy tapodtat sem!
Megrezzenek, egy meleg ölelés,
Egy apró érintés tudom, Ő az, megtalált.
Mi ketten, egymás karjaiban,
S körülöttünk táncol az ég,
Táncot jár a fagyos messzeség.
Megfagyott égbolt
2010.11.27. 23:09
Címkék: vers
Szólj hozzá!
Csak Te
2010.11.27. 18:23
Elvesztem, Te megfogtad a kezem,
Éreztem s érzem a mai napig;
Igen az a szerelem.
De jöttek a gondok, szörnyű árnyak ezek,
Szívek csatája a miénk, de győzünk,
Tudom, mit kell tennem.
Küzdök Érted, mert megéri a cél.
Kiállok Érted, mert Te jelented az életemet,
Támogatlak, bármerre sodródsz,
Mert Szeretlek!
Segíts nekem, adj támaszt,
Mert Nélküled elbukom, a sír lesz az otthonom,
Csendes kietlen sírhalom.
Egyetlen vágyam a gyönyörű nézésed,
Mellyel zavarba ejtesz,
Mellyel bármit elérhetsz.
Hozzunk helyre mindent!
Leszek gyerek, egy izgága kiskölyök,
Elfelejtem a terhet, lemondok róluk.
Érted megteszem, hisz tudod;
Te jelented az életem,
S ezt soha el nem felejtem!