K. B. Zoltán irományai

Megfagyott az égbolt, most hullnak darabjai;
Fehér lett minden, tiszta és oly makulátlan,
Nem létezik bűn s csalás a világon.
Ropog a hó a talp alatt, s elfed egy pillanat alatt,
Tisztulok én is, javulok, változok,
Most is csak Rád gondolok.
A pelyheket nézem, elvakít a fény, a csoda.
Karácsonyi égők az ablakokban, parázs a kandallókban.
Én egyedül, csak a hópelyhek vesznek körül,
Félek, hisz nem vagy velem,
Úgy hiányzol, szüntelen kereslek,
Csak egy pillanatra Veled legyek.
Esik a hó, járja a táncot, s élvezem.
Hideg az idő, ez kell Nekik, én didergek,
De el nem mozdulok, egy tapodtat sem!
Megrezzenek, egy meleg ölelés,
Egy apró érintés tudom, Ő az, megtalált.
Mi ketten, egymás karjaiban,
S körülöttünk táncol az ég,
Táncot jár a fagyos messzeség.