Holt lelkek lebegnek,
Az égen bárányok kergetőznek.
Édes álom, lázas képzelgés,
Édes az élet, keserű az emlékezés.
Fáj, ezért nem jön a vég,
Nem jön az esti vendég.
Holttá teszlek, majd
Felélesztelek!
Képemre formállak,
Magamnak akarlak.
Szobrom leszel, kis báb,
Elvágódik minden láb.
Hason csúszol,
Szerelmem a világ végére vonszol.
Jéggé válik a szíved,
Elsorvad minden belső szerved.
Így kellesz, Te konok vad,
Szavam utánad fakad;
Meg ne változz,
Csiszold Magad!
Két gyémánt, két drágakő,
Két erős akaraterő,
Két kitartó emberevő!
