Repülni tudnék,
Ha Veled lennék,
Most s talán örökre,
Repülök most is,
Mert tudom,
A szívedben helyem van,
Időtlen időkre.
Dúdol a Nap, elringat,
Magával ragad egy percre,
Mégis elég,
Hogy elszálljak Vele.
Szerelmes a természet,
Virul minden cserje,
Nem gyászol Ő még előre.
Minden évben meghal Ő,
Lehet mi is,
Kezdjük el,
Jöjj tavasz,
A nyár az egyetlen vigasz!
Boldog vagyok,
Mert tudom, pillantásommal ölellek,
Hamarosan az enyémek lehetnek,
Játékos szemeid,
Enyémek lesznek újra,
Gyerekes perceid.
Várom a napot, az órát, a percet,
S Vele minden lélegzetedet.
Kelj fel álmodból apró tündérleány,
Kelj fel, a csoda ránk a valóságban vár!
Hiányod megőrjít, de nem panaszkodom,
Ez egyszer Neked adom,
A szívem újra,
Neked ajánlom életem,
Te hős, ki megmentettél egykoron,
Most újra Neked adom.
Csomagolj, útra kelünk,
A természettel, a szerelemmel,
Nyár végén megelőzzük a Halált,
Megelőzzük lehangoló dalát!
Boldog...
2011.08.18. 15:16
Címkék: vers
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://z0lee.blog.hu/api/trackback/id/tr323162909
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.