Mit vársz?!
Minden nap mosolygok a világnak,
Elrejtem a hibáimat.
Begubózok, egy ócska szerepet játszok.
De Neked, ki ismersz, folytassam a szerepem?
Éljek, éljünk hazugságban éveken át?
Az életem így is egy küzdelem,
Hol a cél nemes, mégis élek,
Egy pesszimista szíve dobog ma bennem,
De ettől még a célt elérhetem.
Adjam fel álmaim, egy hiba miatt?
Egy hiba – melyről nem tehet egy ember,
Egy hiba – mellyel egyet ért,
Talán több százezer.
Te vagy, ki elfogadni nem mer.
Elfuthatok Előled, de a szívem visszatart,
Láncol, kényszerit, h várjak,
Mert beismered hibáidat.
Egyszer közös jövünk lesz,
Ez egy állapot, mi csak az élet ócska játéka,
Attól még az vagyok, kit szeretsz,
Kiért talán áldoznád az életedet.
Pesszimizmus
2010.09.29. 19:22
Címkék: vers
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://z0lee.blog.hu/api/trackback/id/tr202332931
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.