Te csúszómászó féreg,
Dög, kit mindenki csak megvet!
Pillangó voltál, egy nagy tünemény,
De bábbá váltál újra,
S elveszett minden erény.
Az éjszakát járod,
Bűzös kocsmaszagod,
Cigis leheleted,
Fokozza undorod.
Te féreg, Te csúszómászó,
Senki sem segíthet,
Csak Te mentheted meg életed.
Válj bábbá újra,
Légy nappali lepke!
Lepke
2011.03.11. 21:21
Címkék: vers
Szólj hozzá!
Álca
2011.03.10. 19:36
Cirkuszi mutatvány, a nagy teremben emberek,
Elveszettek, kietlen tájon eveznek, sötétség;
A lámpában nincs szikra, az előadás kezdetét várja.
Kéklő messzeségben bohócok hada,
Eljátsszák a szerepet, élve vagy halva,
Mindig mosolyogva.
Porondon a hazugság, az álarc mindenki fején,
Előadják, igen, minden a helyén.
Igaz gyermekkacaj, elvetemült felnőtt moraj,
Szünetben ordibálás, s pop corn ropogtatás.
Színjáték, egy forintot sem ér,
Mi lenne, ha igazi lenne?
A bohóc sírna, úgy mulattatna,
A balett táncos a levegőben a félelmét mutatja,
Reális érzelmek, gondolatok s fóbiák,
Egyenesen elrettentő ostoba érzületek.
A világ egy nagy emelvény,
Hol a bohócokon a félsz, ezért minden rejtett
S mutogatják, mutatjuk a tökéletes képet.